Díszpolgáraink
Baditz Ottó
Baditz Ottó a XIX. század második felének egyik kiemelkedő festője volt. 1849. március 19-én született Tótkeresztúron, édesapja helyi földbirtokos volt. Ottó és ikertestvére Lajos Sopronban, majd a pápai református kollégiumban végezte tanulmányait. Az 1860-as évek második felében a pozsonyi jogakadémia hallgatója volt. Ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni a művészettel, Sopronban Steinacker Károlytól tanult festészetet, majd a jogi diploma megszerzése után felsőfokú művészeti tanulmányokba kezdett. 1870-től két évig a bécsi képzőművészeti akadémián, majd a müncheni képzőművészeti akadémián tanult. 1872 és 1890 között Münchenben élt, ahol az akadémia elvégzése után saját műtermet nyitott és 1979-ben a fiatal Magyar Művészek Egyesülete őt választotta elnökének. Számos díjat nyert a korabeli szaklapok elismeréssel írtak munkáiról, így hamarosan sokat foglalkoztatott festőművésszé vált külföldön. 1882-ben Budapesten rendezett tárlaton több műve óriási sikert aratott és előkelő vásárlók körében, például Búcsú című festményét maga Ferenc József vette meg. 1890-ben hazatért és Budapesten telepedett le. Ebben az évben Kihallgatás című képével elnyerte a Képzőművészeti Társulat nagydíját. Műveivel minden évben részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1899-ben a budapesti tavaszi nemzetközi kiállításon Krisztus-fej című képére megkapta a Műbarátok Körének díját. Az 1908. évi londoni világkiállításon elnyerte a világkiállítás nagydíját. Sikerei tehát itthon is folytatódtak, rövid ideig a Nemzeti Szalon igazgatójaként is tevékenykedett. Ebben az időben főleg gyermekportrékat készített és sokat illusztrált is. Oltárképei is maradtak fent a szilsárkányi evangélikus templomban és Szombathelyen. Képeit a Magyar Nemzeti Galéria, illetve soproni, miskolci és aradi múzeumok őrzik. Baditz 1887-ben kötött házasságot, felesége egy téti földbirtokos leánya volt. 1911-ben visszaköltözött szülőfalujába, ahol a falu elöljárósága 80. születésnapján a község díszpolgárává választotta és ünnepélyes gyűlésen oklevél átadásával köszöntötte az idős festőt. Baditz Ottó 1936. április 21-én hunyt el és a családi kriptában, Magyarkeresztúr temetőjében nyugszik.
Diós István
Diós István földműves szülők negyedik gyermekeként született 1910. május 28-án Mosonban. Elemi iskoláinak elvégzése után a Mosonmagyaróvári Kegyesrendi Reálgimnáziumban tanult tovább, ahol 1929-ben érettségizett. Középiskolás évei alatt diák kántorként tevékenykedett az iskolában. 1932-ben a magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet. Egyetemi tanulmányit okleveles gazdaként folytatta a Magyar Királyi József Nándor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, ahol 1936-ban szerzett állatorvosi oklevelet. Ezt követően 1936. szeptember 1-től 1939. január 5-ig magán állatorvosként dolgozott Rábapatona községben. Már ez idő alatt is ellátott állattenyésztői és állategészségügyi feladatokat. A Felső-Dunántúli Mezőgazdasági Kamara tisztviselői státuszba vette, és mint segédfogalmazót az állategészségügyi felvilágosító propagatív munkakör betöltésével bízta meg. Ebben a munkakörben kiemelt feladatként Győr-, Sopron-, Vas-, Fehér és Veszprém megyében a szarvasmarha állományok meddőségi vizsgálatával és azok gyógykezelésével foglalkozott. Ezt a feladatkört 1941-ig töltötte be. Az állatorvosi tiszti vizsga letételét követően 1941-től 1947-ig Kőszegen járási állatorvosként tevékenykedett. Eközben 1941. szeptember 23-tól 1942. szeptember 18-ig. hadiszolgálatot teljesített. 1947 októberétől 1948 augusztusáig Sopronban volt járási állatorvos. A Földművelési Minisztérium megbízása alapján 1948-ban Magyarkeresztúron megszervezte az első magyarországi Mesterséges Termékenyítő Állomást és gyakorlatban elsőként bevezette a szarvasmarhák mesterséges termékenyítését. A Magyarkeresztúri Mesterséges Termékenyítő Állomás igazgatója volt 1963-ig. 1963-ban felkérésre elfogadta a Vas-megyei Mesterséges Termékenyítő Főállomás igazgatóhelyettes fő állatorvosi megbízatást és ebben a beosztásban tevékenykedett 1971. január 31-ig, nyugdíjazásáig. 1966-ban megírta a "Bábaképzés a tehenészetben" című könyvét. Ugyanakkor javaslatára intézményes keretek között beindult az ellető mesterképzés, melynek eredményeként a mezőgazdasági nagyüzemekben hozzáértő szakemberek végezték az elletést. Nyugdíjba vonulása után még évekig dolgozott szaporodás biológusként a Lajta Hansági-, Csepregi-, a Szombathelyi Állami gazdaságban, valamint az Ikervári Termelő Szövetkezetben. 1980-tól 1983-ig a kőszegi Hámán Kató Mezőgazdasági Szakközépiskola szaktanáraként állategészségügyi ismereteket oktatott. Egész életében a tudományos ismeretterjesztés kertén belül sokat tett az állattenyésztési és állategészségügyi szakismeretek továbbadása érdekében. Egykori lakóhelyein, Magyarkeresztúron és Szombathely-Herényben tanácstaggá választották. A tisztséggel járó feladatokat lelkiismeretesen látta el. A faluközösséget szolgálta azzal is, hogy amikor arra szükség volt, vállalta a kántori teendőket Magyarkeresztúron, majd később, nyugdíjas éveiben, a szombathely-herényi templomban. Szakmai tevékenysége elismeréseként életében az Újhelyi Imre Érem, a Munka Érdemérem bronz fokozata valamint Kiváló Dolgozó kitüntetésekben részesült. 1982-ben a mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem aranyokleveles állatorvossá nyilvánította. 1940-ben házasságot kötött, feleségével példás családapaként nevelte fel három gyermeküket. 1989. december 24-én, életének 80-k évében halt meg Szombathelyen. Magyarkeresztúr Önkormányzata Képviselő Testülete 2000. július 23-án posztumusz Díszpolgár címet adományozott részére.
Dr. Orbán Péter
Orbán Péter 1948. június 21-én született Magyarkeresztúron. Középiskolai tanulmányait a Csornai Hunyadi János Gimnáziumban végezte, majd rövid ideig mezőgazdasági gépészként dolgozott. 1966. november 24-én kezdte meg határőr szolgálatát a BM Határőrség Soproni kerületénél, majd 1969. február 25-én szerelt fel a Szombathelyi Rendőrkapitányság Szombathely környéki rendőrőrsére, járőr beosztásba. A Tiszthelyettes-képző Iskola elvégzése után járőr parancsnok lett, majd 1975-ben a Rendőrtiszti Főiskola elvégzése után rendőr hadnaggyá léptették elő és rendészeti főelőadó beosztásba nevezték ki a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályára. 1976. november 1-től a Sárvári Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának vezetője, ahol 1977-től kapitányságvezető-helyettes is volt. 1978. novemberétől, a Közlekedési Szervek decentralizálásakor kinevezték Közbiztonsági- és Közlekedési Osztályvezetővé. Ebben a beosztásában sok fiatal rendőrt toborzott és indított el a rendőri pályán. 1984 és 1988 között a Celldömölki Rendőrkapitányság, majd 1988-tól 1991-ig a Szombathelyi Rendőrkapitányság vezetője volt. 1990. márciusában az akkori főkapitány nyugállományba vonulásakor kinevezték főkapitánynak és előlépették rendőr ezredessé. A rendszerváltás viharában a döntést 3 hét múlva visszavonták, újra őrnagy lett és maradt a rendőrkapitányi beosztásában. 1991-ben 6 pályázó közül a bizottság főkapitánynak jelöli, így 1991. március 1-jével ismét Vas megye főkapitánya lett 5 évre. Kinevezését később határozatlan idejűvé változtatták. Főkapitányi működése alatt a meghirdetett elveknek megfelelően a rendőrség és a lakosság egymás felé közelítésében dolgozott. Megalakította 1992 májusában a Vasúti-, 1992 októberében a Répcelaki-, 1973 júliusában a Büki-, és 1985 novemberében a Belvárosi Rendőrőrsöket. Az 1968 augusztusában létrehozott Szentgotthárdi Rendőrőrsöt teljes szolgáltatású rendőrőrssé alakította át és 1991 szeptemberében megszervezte a Vasvári Rendőrőrsöt, amelyet 1996 májusában rendőrkapitánysággá alakítottak át. 1996. februártól miniszteri döntés alapján vezényelték az Országos Rendőr-főkapitányság állományába, ahol kettős megbízatást kapott. A nyugat-európai normáknak megfelelő a Rendőri Ezredet átalakította rohamrendőrséggé, amely az 1996. szeptember 2-án jóváhagyott jogszabállyal által átalakult Készenléti Rendőrséggé, és kinevezték annak parancsnokává. A 3500 fős hiánnyal küzdő rendőri állomány feltöltésére oktatási biztosként 2000 fős rendőrévfolyamot toborzott. Miniszteri döntés alapján 1997. július 1-jétől áthelyezték az Országos Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi Főosztály Vezetőjének, egyúttal kinevezték Főigazgató helyettesnek. 1998. július 15-től országos rendőrfőkapitány lett, ahol fő feladata a megbomlott közrend- és közbiztonság helyreállítása és a maffia tevékenység visszaszorítása volt. A négyéves ciklus alatt 630.000-ről 465.000-re csökkent a bűnügyek száma. 40 %-kal csökkentek az autó lopások, 30 %-kal visszaestek a betöréses lopások. A közbiztonság konszolidációja után szerepe volt a Rendőrség uniós csatlakozásának előkészítésében. Vezetése alatt létrehozták a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központot, és 2002. január 1-vel a Magyar Köztársaság Rendőrsége szerződéses tagja lett az Europolnak. Nemzetközi elismerést hozott a 2001-ben Budapesten megtartott 20. Interpol Közgyűlés, és a 2002. évi Világ Rendőrfőnökei Egyesületének Budapesten tartott konferenciája. Orbán Pétert 2002. június 6-án indokolás nélkül felmentették, és a felajánlott lehetőségek közül, a Vas Megyei Rendőr-főkapitányi munkakört választotta, amelyet nyugdíjba vonulásáig ellátott. Jelenleg a Körmendi Rendészeti Szakközépiskola igazgatójaként tevékenykedik.
Németh Ferencné
Németh Ferencné Tüske Rozália a Somogy megyei Gyékényesen született 1930. november 15-én. Édesapja vasutas, édesanyja háztartásbeli volt. A hat elemit szülőfalujában végezte, ahonnan a csurgói középiskolába került, de a háború közbeszólt és a második évfolyamot félbe kell szakítania. Édesapja halála után - félárva növendékként - a kőszegi Vasutas Leánynevelő intézet lakója lett és magánúton végezte a polgári iskolát. 1947-tol a kőszegi tanítóképzőn tanult, majd 1951-ben sikeres érettségi vizsgát tett. Ezt követően a Pécsi Pedagógiai Főiskola matematika-fizika szakán 1954-ben szerezett diplomát. 1975-ig Magyarkeresztúron tanított - itt töltötte gyakorló évét is -, majd a körzetesítés miatt az általános iskola felső tagozatával együtt Bogyoszlóra került. Itt folytatta oktató, nevelő munkáját és 1986-ban innen ment nyugdíjba. Tanítványai közül szép számmal kerültek ki elismert pedagógusok, sikeres üzletemberek, sportolók és vezető politikusok. Volt tanítványaival szívesen emlékeznek az együtt töltött évekre, a szakköri kézimunkázások örömeire, a tánccsoport sikereire. Tanított felnőtteket esti iskolában, volt úttörővezető, szakszervezeti bizalmi, munkája elismeréseként kapott kitüntetést, jutalmat. Nyugdíjasként is kapcsolatban áll egykori iskolájával. 1958-ban ment férjhez Németh Ferenc asztalosmesterhez, akit három gyermekkel ajándékozott meg. 1999-ben veszítette el férjét. Most kisebbik fia családjával él. A családi összejövetelek alkalmával három gyermeke mellett hét unoka osztozik végtelen szeretetén. 2001-ben a falu zászlajának avatásán örömmel vállalta a zászlóanya szerepét. Pályafutásának elismeréseként, 2006-ban Magyarkeresztúr Díszpolgára címmel tüntették ki. Reméljük, még sok évet tölthet szerettei, volt tanítványai, egykori kollégái és ismerősei körében.